Miért csak azon van hangsúly egy gyermek/baba napi rutinjának kialakításakor, hogy mikor egyen, aludjon, fürödjön?
Mi lenne, ha a szomorúság, a düh, a félelem elengedésére is lenne egy “rutin”?
Mondókázni nem lehet elkezdeni túl korán, nem igaz?
Szeretettel adjuk tovább nektek a mi kis mondókánk!
Tanuljátok, játsszátok el együtt:
Nyugtató Mondóka
Megállok egy pillanatra,
Szemem behunyva tartva,
Két tenyerem összeérintem, hüvelykujjaimat a mellkasomhoz rögzítem.
Veszek egy jó nagy levegőt… benn tartva magamban számolok: 1,2,3,4,5…
Kifújva a levegőt, minden bánatom tovatűnt.
Megismételem ezt újra… Nagy levegő a pocakomba…
1,2,3,4,5…
Kilégzésre a nyugalom elönt.
Na még egyszer…
Nagy levegő a pocakomba…
1,2,3,4,5…
Kilégzésre a nyugalom elönt.
Lelkem hangja azt súgja,
Ismételjem ezt hangosan:
Szeretetreméltó csoda vagyok…
Szeretetreméltó csoda vagyok…
Szeretetreméltó csoda vagyok…
Képzeletemben most az eső esni kezd…
Ragyogó esőcseppek mossák át a testemet…
A vihar elcsendesedik bennem,
A nap sugara boldogsággal tölt fel engem.
Érzem ahogy a szeretet tetőtől talpig átjár… innentől kezdve megölelem ki a közelemben kószál.
Tudod, ez a gyerekeimnek írt mondóka… sokszor segített már nekem is.
***
Egy gyermeknek a legnagyobb segítség, ha megtanítjuk neki az érzelmeit kezelni. Ez nem azt jelenti, hogy mindent ráhagyunk, hanem a megértésen át, nem arra tanítjuk, hogyan fojtsa magába az érzéseit:
“Hagyd abba a hisztit…”, hanem helyette segítünk neki elengedni.
Ha egy gyermek tudja, hogy szeretetreméltó, szereti önmagát, ezáltal másokkal is szeretettel bánik.
Ha egy gyermek tudja, hogy ő egy csoda, nem lesz önértékelési problémája, ami arra adhat okot, hogy másokat bántson.
Ahogy a felnőtteknél is, a gyermekeknél is csak az bánt, aki nincs rendben önmagával.
És igen… tudom… régen két nagy pofonnal tették helyre az érzelmeket… és jól látjuk milyen világot élünk “hála” ezeknek a generációkon át feldolgozatlanul maradt traumáknak…
***
A légzés nem csupán életben tart minket, a tudatos légzés gyógyít. A lassú légzéssel azonnal hatást gyakorolunk a paraszimpatikus idegrendszerre, így már azzal csökkenthetjük a stresszt.
A két tenyér összeérintése létrehozza a kapcsolódást önmagunkkal, felébreszti az őserőnk, nyugtatja az idegrendszert, kiegyensúlyozza a jobb és a bal agyféltekét, miközben a hála, a szeretet, a hit, a gyógyulás energiája átjárja minden sejtünk.
