Minden félelmünk alapja az, hogy nem vagyunk kibékülve a halál jelenlétével…
Halál = megsemmisülés.
Amikor félsz a vizsgától, vagy a randitól, vagy a főnöködtől stb….
Félsz, hogy beégsz, félsz, hogy megbántanak… és mit érzel ekkor? Hogy megsemmisültél, ami = halál.
Amikor félünk, hogy kicsúszunk a gyerekvállalásból vagy, hogy megkapjuk álmaink munkáját, legyen szó bármiről… attól félünk nem lesz már rá lehetőségünk, félünk, hogy végetér az életünk… vagyis a haláltól félünk.
Végtelen lényként, végtelen lehetőséged van… ami most nem sikerült, majd sikerül a következő életedben.
Addig pedig ne gátold az életed teremtését, a félelmeid miatt.
Mi holnap üdvözletünk küldjük a szeretteinknek, akik egy másik dimenzióban töltődnek most, akik úgy döntöttek a Földi létből, a csillagok közt ragyognak tovább. Azon a helyen, ahonnan mindannyian jöttünk, ahol mindig újra és újra találkozunk…
Jól gondold át, minek a magjait ülteted el a gyermekeid fejében…
