Ne kényszerítsd jutalomért “munkára”, ne öld meg a kíváncsiságát, csak, hogy azt érezd, hogy a te gyereked jobb másénál.
Ne hagyd, hogy bárkinek elhiggye, hogy kevesebb vagy problémásabb gyerek, mint az “átlag”. Csak, támogasd, hogy az lehessen aki, hogy úgy jó ahogy van, mert akkor könnyedén “kivirágzik”.
Vegyük le az elvárásaink a gyerekeinkről… mert, ahol elvárás van, ott a szeretet nem tud egy időben jelen lenni. Mutassunk utat, motiváljunk szeretettel és türelemmel.
Pedagógusként nem várhatod ítéletekkel a gyerekeket a hallottak alapján… tanítsd, fogadd odaadással, segítsd, ismerd fel az erejét, fedezd fel az értékeit, mert amelyik gyerek tisztában van az erősségeivel, ha ADHD-s, ha BTMN-s, ha SNI-s skatulyába van, együtt fog működni, le fog nyűgözni, mert valaki végre úgy szerette, ahogy van, végre valaki nem átlagossá akarta erőszakolni, hanem kiemelte azt, amiben lenyűgözően egyedi. Mert mindenki valamiben az… TE is kedves olvasóm.
Minden probléma a világunkban abból fakad, hogy önértékelési gondokkal küzd a társadalom. Itt az idő másként állni önmagunkhoz és mindenki máshoz.
Ahogy mi felnőttek sem vagyunk egyformák, úgy a gyerekek sem.
A nézőpontod teremti a valóságod… ha bárkit elkönyvelsz valamilyennek, aszerint fog működni veled, csak, hogy az egod elmondhassa, igazad van.
Hagyj fel a nézőpontok gyártásával… engedd meg magadnak és mindenki másnak, hogy a valódi csodálatra méltó önmaga lehessen…
Meg fogsz lepődni, mennyi furának hitt, tehetséges, különleges gyerek, felnőtt van a világon…
